Kiskőrös… Szabadszállás… Soltvadkert… Az a vasútvonal, ahol a Pestről délre tartó utas csak álmélkodik az árva állomások láttán, amikhez közel, s távol nem látszik emberi település. Legalábbis a vonat ablakából semmiképp. Csak a puszta fogja közre az öreg, magányos épületeket, és pár ritkás facsoport. A "jómódú pesti polgár" számára ez a látvány, akár lehet maga a világ vége is… a súlyos szatyrokkal vonatról leszállók számára viszont, nyilván mindennapi valóság…
1993-ban járunk. Valahol Soltvadkert környékén, egy kiskunsági tanyán. K. János és K. Mária már több mint 20 éve házasok. Van egy 16 éves fiuk is. A szülők munkanélküliek. A férfi a ház körül dolgozik, az asszony pedig mai szóval élve háztartásbeli. Június tájékán az asszony megbetegszik. Nem engedi, hogy orvost hívjanak hozzá. Egyedül fekszik a romos szobájában, napokig… hetekig… Végül az apa és a fia lassan felé se néznek. Teszik a dolgukat, mintha mi se történt volna. A férfi fát vág, legelteti a jószágokat, ül a verandán, ahogy elmondása szerint mindig is szokta. A fiú pedig átjár focizni a szomszéd tanyára a barátaihoz. Egy hónap múlva talál rá a rendőrség az asszony oszlásnak indult holttestére.
A borzongató, magára hagyásos gyilkosságra nehezen találnak magyarázatot…
Ez az esemény ihlette a rendező, Király Tamás elmondása szerint a 2005-ben készült Határvidéket. Szó szerint csak ihlette, mivel mindaz, amit a fenti esetről leírtam, hiányzik a filmből. Ami van helyette: hálóba csavarodott legyet elkapó pók, korhadó deszkák, véget nem érő sámánisztikus dobszó…

Ivicsics Bálint