bemutatkozom. neked csak: szívem
17 múltam néhány centivel
tenyerem kérges. hajam hosszabb, mint a fű
kár hogy elég rossz természetbe nőtt
(hát hagyd hogy elnyújtózzon a tied lágy ölén)
hogy apám egy lakatlanszigeten.
mindig borospalackokban üzen nekem.
(sohasem találkozik senkivel)
emellett meglátszik rajtam anyám kora
már az ütéseinek sincsen nyoma
látod ilyen az, ha hiányzik a gyökér.
nem marad mögöttem a múlt. ördögszekér
és néha azért remélem, hogy lesz jövő
mert mindig csak a jelenben nincs idő
és néha amikor már nagyon megszorulok
megszánnak az után a koldusok
nézd méhfalba ütközött vágy vagyok
de a végén úgyis én leszek
aki a fényen átragyog-
(mert én többet adhatok bárkinek, mint amennyit nekem kíván a szánalom.
nézd mezítláb jössz felém te is
hogy cipőd legyen a
lábnyomom.)