melynek megírására az egykori, idén százegy (!) éves születésű Nyugat című kétheti lapra emlékezésül késztetve lettem. Mindkét periodika, ez is, amit most olvasnak és a Nyugatnak is első száma decemberi. Ez 2008, a Nyugat I. évfolyamának, 1. száma bár 1908 januári datálású, de már 1907 karácsonyán megjelent, így már valójában százegy éves.
Harminchárom évfolyam, majd’ nyolcszáz füzet. Nem minden írása zseniális. Minek misztifikálni a dolgot, a mai lapokkal sincs ez másként. De ami mindenképp nagy fegyverténye, bár szerencse dolga is, hogy a XX. századi magyar kultúra – Hatvany szavaival: a félszázad óta először jelentős írói nemzedékének – publikációs fóruma lehetett. (Ma többjük utcanév és bronz- vagy kőszobor.) Alapművek debütáltak, alapművekről írtak itt recenziót. Erős nosztalgia-érzésem támad, de jó lenne ha...
Pár száz példányban jelent meg a Nyugat, lehet, kevesen olvasták, de talán mégis többen, mint manap egy-egy folyóiratot, verseskönyvet. Gondolom, ott volt minden jobb kávéházban... és hány kávéház volt akkoriban Pesten-Budán?
1941-ben Babits halálával névleg megszűnt a lap, de a kvalitás tovább élt mint Magyar Csillag, majd Újhold. (Ezt a mondatot majd később írom.)
Harminchárom évfolyam, majd’ nyolcszáz füzet. Végig kell futnom mindegyiket, mazsolázni belőlük kedvenceimet, frappáns részeket citálok, persze jócskán rövidítve, miként kedvem telik bennük újra olvasni.


1908.
A Monarchia bejelenti Bosznia és Hercegovina annektálását. A Ford cég gyártani kezdi a T Modellt. Megjelenik A varázsló kertje Csáth Gézától. Január 1. Kiadóhivatal: Tudor utca 6. Kiadóhivatal februárban: Mérleg utca 2. Augusztusban: Akácfa utca 5. (Megnéztem, van-e emlékeztető tábla erről a házon. Nincs. Szokványos.) Szerkesztőség: Sajó utca 5a.
A címlapot díszítő rajz Beck Ö. Fülöp műve.

Lengyel Géza... Beck-plakett: ha ma még nem fogalom ez a szó, holnap fogalommá válik.

Ignotus Kelet népe... A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek. Kicsinységében tán nem szabad, hogy viszont lenézze, akik őt lenézik, és nagyon kell szeretnie, akik őt szeretik. A szeretetnek sok módja van, s egyet sem szabad fitymálnia; fia pedig mentül kevesebb van, annál több iránt kell türelmesnek lennie. Ez minden, amivel kelet népe a nyugatnak tartozik.

Ady Endre Magyar Pimodan... A művész, aki egy kicsit zseni és magyar, ezer métermázsával súlyosabb teherként cipeli lelkén az átkot. S megint magyar oka van annak, hogy nem hasist eszik hozzá, ami már magasabb, finomabb idegrendszerek mérge, de kényszerűen és stílusosan boros kupát fog vagy pálinkás butykost. Három cikk lesz belőle, vagy csak még egy, öt, hat vagy amennyi lehet, nem tudom megígérni. Az alkohollal, érzésekkel és versekkel élő ember a szeszélyes impulziók szeszélyes, beteg akrobatája. Kíváncsiságból megkíséreltem egyszer, hogy van-e erőm nyolc-tíz hónapig egy csöpp alkohol nélkül élni. Volt: gyönyörűen bírtam, de szenzibilitásom az őrületig kezdett fokozódni. A szürke, porszínű magyar élet még szürkébbé és átkosabbá borult előttem s a halál veszedelmesen nekem indult. Gyávább voltam és még ma is jobban szeretem az életet egy-két negyedóráig valaminek látni, mintsem elengedjem magam a mámor turista-kötele nélkül a meredélyen.

Ignotus: Cigányok... Felvetődik rendjén a cigányprobléma... Kell valami okának lenni, hogy a kóbor cigány nálunk még úgy ahogy ellehet - s ez az ok nem rejlhetik pusztán a cigányban. Ahol egy egész fajta nevében azt mondhatja egy egyese, hogy miből élne, miből élhetne a cigány? Van-e módja másból élni, mint hogy lop? - s ahol viszont a törvény főtisztje azt mondhatja, hogy nincs cigány, akit ártatlanul ítélhetnének el, mert nincs, aki látatlanban rá ne szolgált volna az akasztófára: ott egy kicsit valamennyien rászolgáltunk.
Hogy a territórium-rendszer vinne-e velük szemben valamire? Vaj' ki tudja. Ehhez mindenek előtt territórium kellene, mert föld nélkül, nagyobb mozoghatás nélkül mintegy karámba terelni a cigányokat, bizonyára nem megoldás. Érdekesnek érdekes volna ennek a különös népnek valamely zárt földterületen megadni a lehetőséget, hogy éljen s ha tud, fejlődjön tovább a maga természete, törvényei, képességei szerint. Lehet, hogy megindulna kebelében valami forrongás, aztán fejlődés; lehet, hogy amire a kényszerítés nem tudta, a kényszerűség rákapatná a munkára, s az idegeiben lappangó úri múlt lassanként kiütköznék nemcsak pusztításban, hanem termékenységben is. Ám ha nem s ha tönkremenne és elpusztulna: legalább nem mi adnánk meg az árát s nem a mi lelkünket nyomná.

1909.
Rákosmezőn felszállt az első magyar gyártmányú repülőgép. Megalakul a Nyolcak művészcsoport. Blériot átrepüli gépével a Csatornát. Nők is beiratkozhatnak a német egyetemekre. Megjelenik Móricz Zsigmond novelláskötete, a Hét krajcár, a Vígszínházban megbukik Molnár Ferenc Liliomja. Május. Szerkesztőség: Aréna út 66. fsz. 2., kiadóhivatal: Dorottya utca 14. Augusztusban a szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi út 9. II. emelet 3.

Júniusban Ady-szám.

Csáth Géza: Ópium... A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból és az idő zakatoló másodperc óráját megállítja, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba. Pillanatokig időzni itt és remegni, hogy percek múlva végképp visszaesünk oda, ahonnan elindultunk - valóban nyomorúság. Pedig legtöbben megelégszenek ezzel a néhány alamizsna-pillanattal. Mit tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerű, az örökkévalóságba-lendítő hosszú gyönyör kockázatát. Pedig ez a kockázat olcsó, nevetségesen kicsiny. Mert igaz: a gyilkos nappal tíz órái nehezen múlnak, de az este és éjszaka tizennégy órájában, a csodálatos, titokzatos és idő nélkül való öröklét egy darabját kapjuk.

Karinthy Frigyes: Levél a Nyugat szerkesztőjéhez... A budapesti ügyészség vádat emelt ellenem vallásellenes izgatás, istenkáromlás címén. Ma értesültem róla. Ennek az én nyomorúságos és ostoba életemnek egyetlen harmonikus motívuma, a krisztusi eszme, nem tud vigasztalást nyújtani nekem az emberi korlátoltság ellenében. Nincs menekvés, nincs nyugalom sehol: a társadalom ráfekszik a gondolataimra, ráfekszik a mellemre: nem bírom ki. Képtelen, lehetetlen, ostoba dolog ez; az embert nem lehet így erőszakosan félreérteni.
Ami itt Budapesten történik, az már több, mint amennyit egy bosszús nevetéssel el lehetne intézni. Nem szabad a humor szemüvegén át látnom a dolgokat: nem szabad felhasználnom a szatíra legtermészetesebb, legemberibb eszközeit, remegnem kell minden szónál, amit leírok: mert ha "isten" helyett az írom "istenke" kigúnyoltam a vallást és izgattam ellene a népet.
Ezen a helyen, egy becsületes irodalmi eszközökkel dolgozó, magas irodalmi színvonalú lap vendégszeretetét vevén igénybe, ünnepélyesen és a legnagyobb energiával tiltakozom az ügyészség vádja ellen. Lehetetlen az, hogy kultúrállamban nekem a rendőrségre kelljen gondolnom, amikor írok és arra, vajon nem fogja-e félremagyarázni szavaimat.

Elek Artúr: Poe Edgar költeményei. (Szegény Elek Artúr. Öngyilkos lett 1944-ben, mikor a németek megszállták Budapestet. Művészettörténész és kritikus volt. Valamit megsejthetett a jövendő évtizedekről.) (Ejnye, ez a Poe néhol úgy ír Babits fordításában, mint Heltai Jenő.)

Ady Endre: A föl-földobott kő, A muszáj Herkules. Móricz Zsigmond: Tragédia. Több mint hatvan év múlva általános iskolai tananyagom. A verseket azóta is fejből tudom, hát nem furcsa?

1910.
Cook kapitány eléri az Északi-sarkot. Népszámlálás Magyarországon. Az összlakosság 18 millió fő, ebből 10 millióan vallották magukat magyarnak. A lakosság közel 40%-a analfabéta. Kosztolányi: A szegény kisgyermek panaszai. Májustól a szerkesztőség és kiadóhivatal: Mérleg u. 9. I. emelet. Újjátervezett borító is – immáron a szecesszió jegyében – Falus Elek munkája. (Szignója a borítóra csak 1911-ben kerül, jó nagyban.)

Karinthy Frigyes: Helyreigazítás... A "Nyugat" múlt számában megjelent versem első versszakát a sajtóhibák olyan értelmetlen szóhalmazzá torzították, hogy nem vállalhatom érte a felelősséget. Kéziratomban: Tetőről már esővíz folydogál, / Egy szürke négyszög: ez a messzeség. / Fölötte álmos, ólmos, nedves ég, / Csatorna csője csurgó vízben áll. Így van.

Hatvany Lajos: Magyar irodalom a külföld előtt... Nem tapasztaltam-e önmagamon, hogy magyar neveltetésem és iskoláztatásom, évek során kizárólagosan csak magyar olvasmányaim ellenére, az első igazán fejlesztő hatásokat a külföldtől kaptam? Ha a magyar is csak igy jár, mit keressen akkor Magyarországon az idegen? Köszönhetek-e magyar voltomnak olyasvalamit, amije nincs az európainak? Magyar voltom mínusza-e, vagy plusza európaiságomnak? Az első esetben sorsom hallgatás. A másik esetben beszélnem kell, hogy az összes többi európainak e pluszról számot adjak.
Ady körül élénken sürög-forog a fiatalság. Ámulva látjuk, mint jelennek meg hirtelen új elbeszélők, lírikusok, színműköltők. Ez a fiatalság mind a Nyugat című folyóirat köré csoportosul. A címben benne a program. A nyelvújítás-korabeli mozgalomhoz hasonló folyamat indult meg. Mint akkor, ma is külföldi folyóiratok mintájára szerkesztett folyóirat vállalja a felelősségteljes közvetítést nyugat és kelet között. S ahogy akkor történt, reméljük, ennek a tisztára esztétikai szemlének a hatása sem marad majd pusztán esztétikai. A növekvő fiatalságot új magyar kultúrához kell segítenie.
Ha nem csalnak a jelek, a dédunokák kiérdemlik majd újra Európa becsülését, amelynek egykor a dédapák örvendtek, amelyet azonban nagyapák és apák az ő könnyelmű és ostoba büszkeségükben eljátszottak. Közben egy nemzedéknek az unokák hálátlan tisztét kell tétovázás és kishitűség nélkül viselni tudnia.

Lukács György: Sören Kierkegaard és Regine Olsen... 1840 szeptemberében történt, hogy Sören Aaby Kierkegaard eljegyezte Regine Olsent. Alig egy évvel később felbontotta az eljegyzést. Elutazott Berlinbe és mikor visszajött Koppenhágába, bizarr különc módjára élt ott, aki különös viselkedése miatt az élclapok állandó alakja lett és akinek - álnevek alatt megjelenő írásait szellemességükért csodálták egy páran, a legtöbben gyűlölték "erkölcstelen" és "frivol" tartalmukat. A későbbi írások már nyíltabb ellenségeket szereztek neki, az egész uralkodó protestáns egyházat, amellyel vívott kemény csatája közepette - azt vitatta, hogy az egész mai egyház nem keresztény, sőt tönkre teszi annak lehetőségét, hogy valaki keresztény legyen - halt meg. Regine Olsen már több évvel azelőtt hozzáment egy régi imádójához.

Csáth Géza: Bartók Béla és Kodály Zoltán... Annak a két hangversenynek napját, márc. 17. és 19-ét, amelyen ez a két fiatal ember kézenfogva - mint bajtársak, sőt fegyvertársak - a pódiumra lépett, jegyezzük fel.

Lengyel Géza: A fotográfia... Minél kevesebb szóval minél többet mond egy festmény, annál jobban érdekel bennünket. A fotográfia éppen részleteivel kelti fel a figyelmet. Azon keressük a lehetetlenül kicsiny dolgok nyomait is, attól megköveteljük a teljes alaposságot, hiszen gép, hiszen nem esik terhére. A fotografikus képeknek festményszerű kierőszakolását mi egészen elhibázottnak tartjuk. Hogyan váltak mégis oly divatosakká? Nem másként, mint hogy a gép kezelői egy idegen világba, a kézzel teremtett képek közé pislogtak át s az ott uralkodó, ott megokolt irányokat mint üres divatokat a maguk számára is lefoglalták.

Jönnek szépen Heltai Jenő versei, igen szeretem. Nagyon jók, kevésbé jók, méltatlanul elfeledett. Dal... Negyven évig kínban élni, / Adósságban evickélni, / Mindig mindig másba fogni, / Végül szépen összerogyni. (Negyvenöt vagyok.)

Ignotus: Egy akol, egy pásztor... A kormányok mindinkább pártok és érdekek felett lebegnek vagy vergődnek s kompromisszumokkal igyekeznek megállani -, s amit cselekvés vagy intézmény formájába öntenek, az is csak ideig-óráig való kompromisszum. (...) Egy akol és egy pásztor csak ott lesz, ahol az ország akol és az emberek birkák.

1911.
Amundsen eléri a Déli-sarkot, Edison Budapestet. Prágában Jaroslav Hasek Švejkről ír történeteket. Megjelenik a Révai Nagy Lexikona első kötete, Móricz Zsigmond: Sárarany, Krúdy Gyula: Színdbád ifjúsága, Csáth Géza: Janika.
A 13. szám megint új borítós. Nem tudom, volt-e más lap, ennyire bátor, mely minduntalan változtatni mer az ismert kinézeten. Nocsak... a novemberi szám fedelén megjelenik néhány hirdetés. Az ország legnagyobb kölcsönkönyvtára, Andrássy út 38. Prospektust vidékre is ingyen küld a Nyugat kiadóhivatala vagy a könyvtár vezetősége. Elsner divatáruháza, szigorúan szabott árak.

Ignotus: Húszezer korona... Tisza István gróf nemrég a húszezer koronás képvásárlási tétel kapcsán utasítani kívánta a közoktatási minisztert, hogy az állam nevében és számára csak igazán művészi képeket vásároljon. Cikket is írt erről a kerek summáról, s arról, hogy ő mit tart egészséges művészetnek. Nem szereti az újabb magyar festőművészetet, s ennél fogva azt érzi, hogy az nem nekünk való s nem egészséges. Mindenekelőtt: leleplezi Szinyei Merse Pált s leleplezi a fiatal festőket, hogy egészen másképp festenek, mint Szinyei - betegesen s hazugul festenek, s nem oly egészségesen s őszintén, mint ez a nagy festő -, mégis úgy tesznek, mintha Szinyeiben látnák, tisztelnék és szeretnék vezérüket. S leleplezi Szinyeit, hogy az öreg úr valójában undorodik a fiatalok mázolmányaitól, de nem rúghatja ki őket maga alól, mikor pajzsukra emelik.

Gellért Oszkár: Fiatal lányok versenyfutása... Kinyujtott nyakak, kidüllesztett kebelek, / Előrevetett fejecskék: / Készen vagytok-e mind az indulásra? / Egy, kettő ... most! / Ó kibomlott, libegő hajfürtök, / Ó tüzes örvény, lihegő lehellet, / Kavargó szoknyatenger, / Ó lapdázó, kerek, kicsi mellek, / Ó bimbócskák, amik összevissza, / Ideoda kapkodó vonalakat írtok / A feszűlő, vékony ruhán át! / Egy tucatnyi futó lány, / Mind üde, mind szűz még s fiatal, fiatal! / Ó ezek a vonalak, amiket ti írtok / Bimbócskák! / S ez az ideoda kapkodó, összevissza dal, / Ami láttukon a szívben bimbózva éled! / Ó ezek a kusza vonalak, ez a kusza dal, / Ezek a kusza hieroglifák, / Amik a te szent titkodat jelentik, / Örök élet.
(Micsoda erotika! G. O. huszonkilenc évesen írta. Na ja!)

Így Heltai: A szája duzzadó cseresznye / A keble két kis aranyalma... / (Mert végtelen Allah hatalma!)...

Ady: A Patyolat üzenete... Sírva nézem, hogy kendőt lenget / Késetten az én bűnös lelkem / S egyetlen, igazi szerelmem: / A Patyolat.
(Kész reklámszöveg. Egyrészt: a Pallas szerint igen finom fonalból készült ritka szövésü vászonszövet. Az nem nagy p. Másrészt: a Patyolat Vállalat 1952-ben alakult népszerű mosoda. Az nagy P.)

1912.
Elsüllyed a Titanic. Scott eljut a Déli-sarkig, és nem tér vissza. A kőbányai Richter megalkotja a Kalmopyrint. Megjelenik Krúdytól a Szindbád utazásai, Karinthytól az Így írtok ti. Nincs már a fedélen Beck-plakett, helyére reklám lett: Eljegyzési és esketési meghívókat kíváló ízléssel készít Szénási Béla. Picknick és Schmidt elsőrangú hölgyfodrász-termékei. Telefonszám: 31. Grossmann Simon szerb királyi udvari fogász, Erzsébet körút 50. Hungária Biztosító Rt. kartellen kívül köt állatbiztosításokat.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Lónyay u. 18. Júliusban a szerkesztőknél helycsere: Ady Endre jön, Osvát Ernő megy Ambrus, Babits, Halász, Móricz és Schöpflin mellé főmunkatársnak.

1911-12-ben szerkesztői vita zajlott. Osváth új tehetségekkel frissíteni szerete, Hatvany maradna a beváltaknál. Ignotus decens (vagy inkább ködösítő) kommentárja a végeredményről az olvasókhoz: A Nyugat ezen számával s most kezdődő kötetével, a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársasággal való barátságos egyezkedés után, e folyóirat az én tulajdonomba megy át, és mivel Osvát Ernő barátunk egyéb munkássággal egyebütt van lekötve, átveszem a szemle szerkesztését s az azzal járó felelősséget is. Mindvalamennyien: írók, főmunkatársak, szerkesztők: szolidárisak vagyunk az írói szabadság tiszteletében, de egyebekben kiki követi a saját meggyőződését. A Nyugat minden közleményéért írója felel - én, mondom, a szerkesztésért felelek.

Hibaigazítás. Ady Endre verses regényének múlt számunkbeli folytatásában apróbb írásjel-hibákon kívül, két zavaró sajtóhiba maradt. Helyesen olvasandó: 129. old. 8. versszak 7. sor: »ki most, ki félig-bor« helyett »ki must ki félig-bor«. 130. old. 4. strófa 2. sor: »asszonynemüknek« helyett »asszonyneműeknek«.

Szép Ernő: A kecskeméti festők... Félek az írástól, mint a tűztől (de imádom, mint a tüzet) és bár nem súlyos dolog, aminek ebben a percben nekifohászkodom, mondhatatlan nehéznek érzem, hogy néhány használható sort egymás után tegyek. A nyáron a kecskeméti festők közt mulattam. Mennyit és miket festettek a piktorok Kecskeméten, mikor nem a fűben hasaltak, az ég változásait s a fák sokféle zöldjét bámulva, s mikor nem az ő vidám történeteiket, párisi és müncheni ifjuságuk tréfás nyomoruságait mesélve üldögéltek; s mikor nem a zöldpaprikás ozsonnákra gyültek össze a műkerti csárda elé, ahol a kecskelábú asztalokon világos foltokat jártattak a falombokon keresztül bukfencező napsugarak?
Sokkal jobban szeretem a képeket, semhogy értsek hozzájuk, csak csendesen álldogáltam a szabadban, s üldögéltem a kávéház-ablakú műtermekben a dolgozó festők mögött, s elunhatatlan szeretettel és gyönyörűséggel nézegettem, ahogy a hosszú, finom pemzli a palettán ide-oda kapkod a szinek közt, szedegeti mint a fecske az ennivalóját.
Irigylem a festő mesterségét és életét, mindennap százszor elgondoltam, mennyire jobb lenne festőnek lenni.

Mellékletben Fényes, Rippl-Rónai, Iványi Grünwald, Berény, Pór, Tihanyi, Rodin rajzok.

Babits Mihály: Magántudósok... Nemrégiben egy könyv jelent meg Brassai Sámuelről. Az írója, maga is valami magántudós lehet, vizenyős tudása egész záporát árasztja a kábuló olvasóra. Hogy férhet meg ennyi tudás ekkora korlátoltsággal? ... (Októberben Elek Artúr hozzátette portréit kedves római antikvárus-magántudósairól Babits gondolataihoz. Kissé elfogult.) Íme nehány olasz magántudós. Talán nem egészen olyanok, mint a mieink, de talán csak azért nem, mert egy árnyéklattal különbek náluk. Azzal az árnyéklattal, amellyel a legutolsó olasz is különbözik a legutolsó magyartól s mely a szemében, az olasz szemnek intelligens ragyogásában fejeződik ki.

Schöpflin Aladár: Irodalom és iskola... Tanárok, látom, disputálnak, hogy miképpen és mily mértékben adjanak helyet a mai élő irodalomnak az iskolában. Az iskolai irodalomtanításnak nemcsak az a feladata, hogy hozzáférhetővé tegye a múlt irodalmi kincseit, hanem az is, hogy általában az irodalom, elsősorban tehát a mindenkori aktuális irodalom megértésére képesítse az intelligens emberek jövendő nemzedékét. Hogy cselekedje ezt, ha nem beszél a mai irodalomról?
Igyekezzék mennél több intelligens olvasót nevelni. Intelligensen olvasni nem olyan könnyű dolog, aránytalanul kevés ember képes rá - én titokban azt hiszem, hogy intelligens olvasónak éppúgy születni kell, mint költőnek. Annyira intelligens olvasó azonban minden józan eszű, máskülönben művelt, vagy művelődésre képes emberből válhatik, hogy meg tudja különböztetni a kóficsot az igazán becses dologtól és szívesebben nyúljon az igazi író könyvéhez, mint a vásári fércelményhez, mely éppen az olvasó olvasásbeli intelligenciájának hiányára spekulál. Hogy valaki ilyen intelligens átlagolvasó lehessen, ahhoz nem az kell, hogy az iskolában hallotta légyen a tanár úr magánvéleményét Móricz Zsigmondról vagy Molnár Ferencről, hanem az, hogy életében legalább egy írónak egy művét a maga velejében megértette légyen, hogy igazán szívből megérezte legyen, mi abban a műben az igazán szép és hogy egyáltalában miért szép az a mű. Akinek csak egyetlen könyv is ilyen belső élményévé vált, az mindjárt több megértő képességgel fog olvasni minden művet, annak számára megnyílt az irodalmi gyönyörködés kapuja. Ilyen célra alighanem alkalmasabb egy régi mű, mert a tanár megértető munkájában több támasztékot talál a hagyományban.

(Folytatása következik)