Első Maga is érzi?
Második Mit?
Első Ezt.
Második Micsodát?
Első Hát ezt.
Második Azt hiszem.
Első Ugye? Tudtam. Mindig tudtam.
Második Ühüm. De mit?
Első A huzatot. Ahogy keresztülvág a szobán. Az emberen.
Második Érzem.
Első Ugye? Tudtam. Tudtam én, hogy nem csak én érzem. Hogy nem csak az én agyszüleményem.
Második Akarja, hogy becsukjam az ablakot?
Első Egészen legbelül is érezni, a koponyacsonton. Mintha egy nyirkos, hideg kéz tapogatna.
Második Biztosan jól van?
Első Egész éjjel érzem. Alig tudok aludni. Mintha egy üres folyosón állnék, sehol senki, és kétoldalt valami susogó, sípoló hang jön a falból. Aztán egyenesen belém, keresztül rajtam, aztán megszűnik. És néhány óra múlva újrakezdődik.
Második Vegyen be altatót.
Első Éppen attól alszom, ha tudok egy keveset.
Második Becsukom az ablakot, és kinyitom az ajtót egy kicsit.
Első Köszönöm.
Harmadik Maga hova megy?
Második Kinyitom az ajtót.
Harmadik Látogatót vár?
Második Nem.
Harmadik Akkor hagyja. Nem szeretem, ha nyitva van.
Második Az úr miatt gondoltam. Talán jobban lenne egy kis levegőtől.
Harmadik Talán. Én viszont nem tűröm a rendetlenséget. Ha minden tárva-nyitva van. Mint egy kuplerájban. Elég nekem a magam baja.
Második Kérem, miattam ne érezze rosszul magát.
Harmadik Maga miatt nem is fogom.
Második Sajnálom.
Első Ugyan, semmiség. Én már megszoktam. Valamit keres az asztalon
Második Mit keres?
Első A gyógyszerem.
Második Majd hozzák.
Első Igaz is. Mindig elfelejtem. Azt képzelem, hogy fejben kell tartanom mindent, különben elmulasztok valamit. Valami végzeteset.
Második Nyugodjon meg.
Első Rendben. Nincs semmi baj. Csak olyan izgatott vagyok.
Második De jól van? Nincs szüksége valamire?
Első Nincs, köszönöm. Maga olyan figyelmes.
Második Ugyan, semmiség.
Első De, de, de. Az. Hogyne számítana. Nekem harminc éven át a semmiségek jelentették a legtöbbet. A kis semmiségek tartották bennem a lelket. Egy névnap, egy évforduló, amikor eljönnek a barátok, vagy csak éppen kettesben. Meghittség, otthon.
Második Behajtom az ablakot.
Harmadik Maga mit csinál?
Második Behajtom az ablakot.
Harmadik Hogyhogy behajtja?
Második Becsukom. Elég hűvös van kint.
Harmadik Az előbb még levegőt akart.
Második Igaz, de nem ilyen hideget. Nem akarok megfázni.
Harmadik Hiszen fűtenek. Nem fog megfázni.
Második Tudom, hogy fűtenek, de talán itt az ablak mellett mégis jobban érezni, ahogy bejön a hideg, és nem éppen kellemes.
Harmadik Kórházban van. Ha azt akarja, hogy kellemes legyen, menjen gyógyszállóba.
Második Rendben, de addig is, ha nem haragszik. Becsukná az ablakot
Harmadik Nem haragszom. De ne csukja be.
Második Magát zavarja?
Harmadik A becsukott ablak?
Második Igen.
Harmadik Az nem. De ha nem megy ki ez a levegő, az zavar.
Második Milyen levegő?
Harmadik Ami itt bent van. Fullasztó, édeskés. Kórházi levegő. Gusztustalan.
Második Ezért akartam kinyitni az ajtót.
Harmadik Ha lehet, mégse nyissa ki. Ugyanis rend a lelke mindennek. A dolgok nem lehetnek szanaszét. Az ajtó, ha nincs becsukva, túlzott nyitottságot jelképez, pedig mi nem vagyunk annyira vendégszeretők, ez itt ugyanis nem egy wellness-szálloda. Mindennek megvan a helye. Kérem, én nem tűröm a léhaságot, a szertelenséget, a laza erkölcsöt. Az ajtó marad, nem lehet csak úgy ki-be járkálni, ez nem átjáróház. A maga ágyán azt csinál, amit akar, de ez itt az én területem. Képtelen vagyok elviselni a zűrzavart, érti?
Második Jól van, ha maga ennyire a szívére veszi. Én ugyan nem gázolok bele a maga lelkébe.
Harmadik Ha leül, és nem nyitogat meg csukogat, akkor nem is fog.
Második Rendben.
Harmadik Köszönöm.
Második Visszaül az ágyára. Ma reggel még nem így indult a nap.
Első kíváncsian. Mit akart csinálni ma?
Második Tulajdonképpen semmi különöset. Felkeltem, kényelmesen megreggeliztem, tudja, egész korán, hajnalban kelek, éppen úgy, mint két hete, le akartam vinni a kutyát sétálni, aztán amikor indultam volna vele le a lépcsőn, hirtelen valami szokatlant éreztem. Szúrt, aztán sajgott, végül annyira zsibbadt, hogy mozdulni se bírtam. Aztán egyszercsak elmúlt. A feleségem talált meg a nappaliban, ott ültem a falnak támasztott háttal a földön, a kutya a kezem nyalogatta. Nem tudom, mi történt, de tíz perc múlva kutyabajom se volt, nevet a szóhasonlóságon mentem volna dolgozni, mintha mi se történt volna, de a feleségem ragaszkodott, hogy nézessem meg, mi volt ez. Bejöttem, beutaltak, most itt vagyok, holnap műtenek.
Első És tudja már, mi baja?
Második Valami elzáródás a hasnyálmirigy körül. Az orvos szerint rutinbeavatkozás.
Első Az volt nekem is. Engem már háromszor műtöttek. De a doktor úr legutóbb azt mondta, mostanra jobban leszek.
Második Jó bőrben van, amennyire én értek hozzá. Úgy értem, egészségesnek látszik. Bár nekem sem volt semmi panaszom. Na mindegy, érti.
Első Komolyan mondja? Jobban is érzem magam. Pont jókor jön ez a javulás, a kislányom ma délután meglátogat. Ha jó színben lát, nem izgatja fel magát. Nem szabad neki idegeskedni, így is éppen eleget aggódik. Nagyon jószívű teremtés. Látni fogja.
Második Persze, örülök, ha megismerhetem. Folytatja a kipakolást
Első Még be sem mutatkoztam: Szerdahelyi. Felülne, de nem érzi jól magát
Második észreveszi. Vigyázzon. Maradjon csak. Odalép hozzá, kezet nyújt. Bence. A vezetéknevem.

Bejön a nővér, hozza a reggeli gyógyszereket

Nővér Jó reggelt a kedves betegeknek. Hogy aludtunk? Minden rendben van, senkinek sincs panasza? Lázmérőket oszt, majd a gyógyszereket adja oda
Harmadik Kérem, nem lehetne egy kicsit halkabban? Csak most az egyszer. Iszonyúan fáj a fejem.
Nővér Ezt vegye be, Szűcs úr, ettől elmúlik a fejfájása.
Harmadik Nem is lenne, ha nem lenne itt ekkora disznóól. Látta a tükröt a mosdó fölött?
Nővér Láttam, mi vele a baj?
Harmadik Nézzen bele, meglátja. Csíkos benne az arcom.
Nővér ránéz. Nincs semmi az arcával.
Harmadik Azzal nincs is, csak a piszokcsíkok a tükrön, azok vannak.
Nővér Jól van, látom, minden a legnagyobb rendben, Szűcs úr ma reggel is harapós kedvében van, pedig tegnap este megígérte nekem, hogy ma végre nem lesz ilyen mogorva.
Harmadik Hát ha megígértem, biztos nem gondoltam komolyan.
Nővér Nem szép dolog megszegni az ígéretét.
Harmadik Ugyan kérem, ne kérje rajtam számon, ami tegnap este volt. Ma reggel újra szertefoszlottak a reményeim, hogy végre lesz egy kis nyugalmam. Kórház ez végtére is? Inkább mint egy tekepálya, csupa jövés-menés, zajongás, felfordulás. Az előbb is tisztán behallatszott valakinek a hörgése. Ijesztő, kész téboly. Rémálom.
Nővér Nem mindenki aludta ki magát. Maga tudott pihenni, Szerdahelyi bácsi?
Első Köszönöm, kedvesem, én ma reggel kitűnően érzem magam.
Nővér Nagyon jó. Fontos a kedély is, úgy hamarabb meggyógyul.
Első Tudom. És ma délután jön be a lányom, ettől még jobban vagyok.
Nővér Csak legyen is, annak én is örülök. Másodikhoz. És ön…
Második Bence, a vezetéknevem.
Nővér Igen, Bence úr, az új betegünk. Hogy érzi magát?
Második Köszönöm, egész tűrhetően.
Nővér Mérje meg maga is a lázát. Neki is ad egy lázmérőt. Kiosztja a gyógyszereket. Magának még nincs felírva semmit. Kér valamit? Nyugtatót? Nem ideges?
Második Nem, köszönöm.
Nővér Csak szóljon, ha szüksége van valamire. Szerdahelyi bácsi, ez a magáé, tessék. Szűcs úr, parancsoljon.
Harmadik Ez keserűbb, mint tegnap volt.
Nővér És higgye el, a holnapi még keserűbb lesz. De majd hozok magának hozzá egy pohár édes tejet, ha szereti.
Harmadik Gúnyolódik. Az eszem megáll. Az ember egy hajszálra a fizikai megsemmisüléstől, és gúnyolódnak vele. Ezt nevezem én gyógyításnak. A szellem, a jóérzés erejével.
Nővér Benedvesít egy ruhakendőt, letörli a tükröt. Cserepes úr hol van?
Első Azt mondta, kimegy néhány percre.
Harmadik Úgy fél órája. Leugrik, ahogy ő mondta. Hogy ezt itt engedik.
Nővér Hagyok itt neki is egy lázmérőt. Ha közben visszaérne, mondják meg neki, hogy mérje meg a lázát. Öt perc múlva visszajövök összeszedni. Kimegy a gyógyszereskocsival
Első Nem tudna egy kicsit finomabban beszélni vele? Nem látja, mennyire igyekszik, hogy milyen kedves, figyelmes. A tükröt is azonnal megtisztította. Pedig maga nem is kérte rá, csak ráförmedt.
Harmadik Ez a dolga, nem?
Első A takarítás nem. És az sem, hogy a maga gorombaságait eltűrje.
Harmadik Jól van, na, nehogy nekem essen már. Maga talán jobb? Nem szólt egy szót sem, pedig hallottam ám, hogy egész éjjel nyöszörgött. Mért nem szólt? Kit akar becsapni?
Első Rosszul aludtam. De most már jól vagyok. Délután jön a lányom.
Harmadik És akkor hirtelen meggyógyul. Na akkor én meg behívom a fél rokonságom, és holnap nevetve táncolok ki innen. De szép is lenne.
Második Mondja, nem veszi észre?
Harmadik Mit mond?
Második Nem veszi észre magát? Hogy most maga gúnyolódik. Az előbb azt kifogásolta, hogy a nővér gúnyos megjegyzést tett a maga észrevételére, ami nyilvánvalóan az ön szubjektív megítélésének függvénye, bár némileg erőltetett, ha azt vesszük, hogy az ízlelése nem változhatott meg olyan drasztikusan egyetlen nap alatt, hogy ugyanazt a gyógyszert egészen másnak érezze ma, mint tegnap.
Harmadik Igazán? És ezt maga honnan tudja ilyen biztosan?
Második Nem tudom. Csak gondolom.
Harmadik Majd maga is megváltozik, ha eleget volt már itt bent.
Második Remélem, nem.
Harmadik Azzal a legjobb helyre jött, a reménnyel. Akkor sokat fog még nevetni.
Negyedik bejön. Jó reggelt kívánok! Igaz is, már kívántam. Na akkor még egyszer.
Harmadik Nem volt elég egyszer?
Negyedik Nem bizony. Sőt, inkább még kétszer, mint egyszer sem. A nap lassan kel, de annál biztosabban süt. Mondta a pék barátom.
Harmadik A napi szellemesség.
Negyedik Nem ért egyet, kedves Szűcs? Akkor itt van ez, olvassa, és elmélkedjen. Egy újságot ad neki
Harmadik Színes… mi ez?
Negyedik A nap hírei. Valódi újdonságok. Hogy legyen min zsörtölődnie.
Harmadik Szenzációs.
Negyedik Az. Ajánlom figyelmébe a harmadik oldalt.
Harmadik dühösen lecsapja az újságot az ágy melletti asztalra
Negyedik Szerdahelyi bácsi, egy sakkparti délután? De nem akárhol ám, a teraszon. Fogadok, ma már fel is kel.
Első Bízom benne. Délután jön a lányom, szeretném, ha jó színben látna.
Negyedik Fogja is. Akkor majd sakkozunk holnap. Ez a magáé. Egy újságot ad neki Jut eszembe, volt az Eszter?
Első Volt, és kérte, hogy mérje meg a lázát. Mindjárt jön vissza.
Negyedik A lázam? Minek? Hideg a fejem, tiszták a gondolataim. Nincs semmi probléma. Hirtelen másodikhoz. Cserepes, újságíró.
Második Bence, a vezetéknevem.
Negyedik Örvendek. Szerdahelyi bácsi, mit mondott az Eszter?
Első Hogy jön vissza.
Negyedik És mikor mondta ezt?
Első Úgy öt perce.
Negyedik Igen. Nézze csak azt a cikket, amit bekarikáztam. Azt, azt.
Első A főorvos úr.
Negyedik Megjelent a könyve. Kitűnő fogadtatás, elismerés, siker.
Első Nagyszerű ember. Sokáig fognak rá emlékezni. Nézze. Másodikkal olvassa a cikket
Negyedik Olvassák. A hőmérőket meg adják csak nekem, elveszi a hőmérőket iszom egy kávét, meg beugrom az Eszterhez, úgyis megígértem neki.
Harmadik Beugrik, ahogy maga mondja. Császkál össze-vissza. Már várja magát.
Negyedik Igazán? Annál jobb. Akkor csak, semmi izgalom…

Az utolsó sor mottó is lehetne. A honvágyhoz az elveszített otthon után, a szerelem vakító lobogásához, a mohó kíváncsisághoz, a szorongó gyermekkor fel-felbukkanásához, a halál örökös megkísértéséhez, a vallást teremtő hithiányhoz, az elviselést biztosító röhögéshez, a beteljesülő lehetőséghez, a titok magára vételéhez és önmagáig lefejtéséhez, az értelem levéséhez, a szavak bűvöletéhez, a humorhoz, ami a megtartó ellenállás a világgal szemben. Túlélte a kisgyermeket, a felnőttséget, az öregedést, a bekebelezett életben ő lett mind. Nem kellett legyűrnie a lustaságot, az elemi intenzitás nála sokkal régebbről volt meg benne. Tudta, hogy az elmúlás kikerülhetetlen, és hogy minden lépés ehhez visz közelebb. És hogy ennek az idejét minden erejével ki kell tolnia. Hogy a reménykedés, az elérhetetlenség hiábavalósága összeroppantaná, ha nem volna képes emberfeletti erőfeszítésre, a szorongás feloldására, az élet megzabolázására, úgy, hogy közben ő is belehajtja a fejét ebbe az igába. És nevet rajta, görcsösen, hahotázva, félelemmel és felszabadultan.
Hogy meg tudta őket jeleníteni, hogy úgy tudta megírni őket, hogy az egyszerű igazság a legmagasabbra csapjon belőlük, hogy elnémuljon az utcai zaj, a rikácsolás, a fölösleges feleselés, ami befátyolozza a valóságot, és hogy a felszínre bukhasson a kezdetektől bennük csörgedező tiszta vizű patak, annak két oka volt: hogy belőlük származott, és hogy szerette őket. Velük folyt át rajta is ez a patak, és változott vérré, anyaggá, leírt táplálékká. Bölcsességgé, ő magává, az élet nagy rejtélyének kutatásában, amit kiszitált a csillagokból összemerve, bátor szenvedéllyel, és amit az ember tétovasága ellenére ültetett az emberi nagyság Gyurkovics-kertjébe.
Élet és halál vékony válaszvonalán állnak szereplői, különböző ember-állapotok találkoznak egy ponton, amiknek reagálniuk kell egymásra: drámaian sűrű életfilozófiában, a történések nélküliségbe ágyazott kihagyásban, gyurkovicsi abszurd logikában. Költői témával és groteszk hangvétellel. Négy ember összezártsága, akik számára csak a pillanat biztos a teljesen bizonytalanság előttje és utánja között. A megmagyarázhatatlan odavezetés és a megjósolni sem mert kivezetés közötti ingatag lét mértani közelképe az ember magárahagyottságának, az egyetlennek, amit kivéshetetlenül hord magában öröktől: a megsemmisülésnek. Ami a mindennapok rohanó káoszához képest valamivel kitapinthatóbban van jelen itt, a kórteremben, az időtlen kor csarnokában, születés és megszűnés között, ahova a létezés nyit ajtót, és amibe a világra jövés taszít. Az író emlékezésében, életében, erejében – halandó halhatatlanságában. Természetében, ami a bohócé, aki bolondozik, ledobja a drukkot, az aggodalmat, szabadul a félelemérzettől, hogy néhány órára magasra nőhessen az élet élvezetében, reszket, teremt, emberi szövedéket kever és nyújt ki beláthatatlan hosszúra, szilárdan áll, játszik és szaval, elmond, és azért, hogy elmondhat, határtalan szeretettel fizet.


Gyurkovics Tibor: Nagyvizit, 1978

Hivatkozás:
 - Ézsiás Erzsébet: A Mágus, Portré Gyurkovics Tiborról, 1998