Molnár Eszter:
Tiszta színek szövettana
Pillanatkép Kusovszky Beával, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakos hallgatójával (Drozdik-osztály)
Képzőművész hallgatókkal beszélgettem, a most olvasható interjú sorozatunk második részeként jelenik meg.
Molnár Eszter: Hogyan választottad ezt a pályát?
Kusovszky Bea: Adta magát, hiszen valójában egész életemben ezzel foglalkoztam, rajzoltam, festettem, és ebből következett, hogy ezt fogom továbbra is csinálni.
M.E.: Vannak felmenőid, családi kapcsolataid, akik ilyesmivel foglalkoztak?
K.B.: Igen, apukám grafikus. Bár ő tervezőgrafikus, szóval egy teljesen eladhatóbb részével a művészetnek, gyermekkönyvekkel foglalkozik.
M.E.: Mennyire segít a rajztudásod az itteni tevékenységedben? Fejlődik vagy leépül, miközben az itteni munkáidon dolgozol?
K.B.: Szerintem ez mindig fejlődik, akkor is ha nem rajzolok, hanem festek. Volt is erre példa: sokáig nem rajzoltam, csak festettem, s amikor utána megint rajzoltam valamit, magam is meglepődtem, hogy sokkal jobbnak gondoltam azt a rajzot, ami később készült, de valóban jobban is sikerült.

M.E.: Láthattuk a mellékelt képeken, hogy mostanában a családi témakörök foglalkoztatnak. Ez mindig is így volt?
K.B.: Csak nemrégiben, tavaly vizsgaidőszakban kezdtem el vázlatozni régi családi képekből, és igazából úgy indult ez a dolog, hogy a vázlatokat próbáltam áttenni a festészetbe, és így gondolkodni tovább.
M.E.: Általában milyen téma foglalkoztat? Van-e valamilyen fő témád, ami szünet nélkül jár a fejedben, és meg akarod csinálni?
K.B.: Érdekel például a bérházak sorsa, az, hogy mi lesz velük. Nagyon sokat fotóztam bérházakat, és szomorú látni, hogy milyen sokat bontanak le. Sajnálattal tölt el, hogy itt vannak ezek a gyönyörű építészetű házak, és lebontják őket.
M.E.: Technikailag mit tartasz fontosnak egy műben? Mennyire vonz téged a régies festésmód, a régi értékek megtartása, gondolok itt arra, hogy például te magad alapozod a vásznat? Hogy jelenik ez meg a festészetedben?
K.B.: Fontosnak tartom, hogy tudjak én magam készíteni kereteket. Mivel így én döntöm el, hogy mekkorában szeretnék dolgozni, így nem vagyok kötve egy vásárolható, előre gyártott mérethez. Illetve szerintem az szintén jobb, ha a vászon alapozását az ember maga készíti. Egy nagyon szívó hatású alapon például teljesen másként viselkedik a festék.

M.E.: Előre megtervezed a színeket, vagy intuitív módon jönnek?
K.B.: A témaválasztástól függ, hogy éppen mi illik a képhez.
M.E.: Milyen más művészeti ágak vonzanak? Miben vagy otthon?
K.B.: Például a színjátszásban. Van egy színjátszó csoportom, több mint tíz éve, minden héten találkozunk, és színre viszünk különböző darabokat.
M.E.: Hol lehet titeket megnézni?
K.B.: Leginkább a Dózsa Művelődési Házban, de különböző fesztiválokon is fellépünk rendszeresen.
M.E.: Mely művészek hatottak rád leginkább?
K.B.: Például Csernus Tibor, Birkás Ákos. Mostanában foglalkoztat a minta használata, így Klimt, Matisse művészete kezdett el érdekelni.
M.E.: Milyen a kapcsolatod a galériákkal? Gondolkoztál már azon, hogy valahova szerződni kéne?
K.B.: Nemrégiben, az ArtFair alatt, gondolkodtam ilyesmin, illetve nézegettem, hogy milyen galériák vannak, de még nem éreztem úgy, hogy nekem kellene galériát keresni. Majd akkor szeretnék ezzel foglalkozni, ha lesz elegendő képem, hogy megmutassam magam.
M.E.: Mi az, ami még az elmondottakon kívül érdekel, amiből inspirációt merítesz?
K.B.: Például a fotózás: nagyon sokat szoktam fotózni... Mással komolyabban nem foglalkozom, igyekszem minél többet festeni, minél inkább ebben a témában gondolkodni.
M.E.: A felvételi jelentett számodra nehézséget?
K.B.: Kétszer próbáltam meg, másodjára vettek fel. Előtte Pécsre jártam festő szakra, és bár nem gondoltam azt semmivel sem rosszabbnak, de úgy hallottam, hogy átjelentkezni nem igazán lehet, nem nagyon veszik át az embereket, így ezt nem is próbáltam meg, hanem újra beadtam a jelentkezésem. Úgy voltam vele, ha felvesznek, akkor átjövök, ha pedig nem sikerül, akkor ott maradok.
M.E.: Köszönöm szépen a riportot.
Kusovszky Bea képei
Képzőművész hallgatókkal beszélgettem, a most olvasható interjú sorozatunk második részeként jelenik meg.
Molnár Eszter: Hogyan választottad ezt a pályát?
Kusovszky Bea: Adta magát, hiszen valójában egész életemben ezzel foglalkoztam, rajzoltam, festettem, és ebből következett, hogy ezt fogom továbbra is csinálni.
M.E.: Vannak felmenőid, családi kapcsolataid, akik ilyesmivel foglalkoztak?
K.B.: Igen, apukám grafikus. Bár ő tervezőgrafikus, szóval egy teljesen eladhatóbb részével a művészetnek, gyermekkönyvekkel foglalkozik.
M.E.: Mennyire segít a rajztudásod az itteni tevékenységedben? Fejlődik vagy leépül, miközben az itteni munkáidon dolgozol?
K.B.: Szerintem ez mindig fejlődik, akkor is ha nem rajzolok, hanem festek. Volt is erre példa: sokáig nem rajzoltam, csak festettem, s amikor utána megint rajzoltam valamit, magam is meglepődtem, hogy sokkal jobbnak gondoltam azt a rajzot, ami később készült, de valóban jobban is sikerült.

M.E.: Láthattuk a mellékelt képeken, hogy mostanában a családi témakörök foglalkoztatnak. Ez mindig is így volt?
K.B.: Csak nemrégiben, tavaly vizsgaidőszakban kezdtem el vázlatozni régi családi képekből, és igazából úgy indult ez a dolog, hogy a vázlatokat próbáltam áttenni a festészetbe, és így gondolkodni tovább.
M.E.: Általában milyen téma foglalkoztat? Van-e valamilyen fő témád, ami szünet nélkül jár a fejedben, és meg akarod csinálni?
K.B.: Érdekel például a bérházak sorsa, az, hogy mi lesz velük. Nagyon sokat fotóztam bérházakat, és szomorú látni, hogy milyen sokat bontanak le. Sajnálattal tölt el, hogy itt vannak ezek a gyönyörű építészetű házak, és lebontják őket.
M.E.: Technikailag mit tartasz fontosnak egy műben? Mennyire vonz téged a régies festésmód, a régi értékek megtartása, gondolok itt arra, hogy például te magad alapozod a vásznat? Hogy jelenik ez meg a festészetedben?
K.B.: Fontosnak tartom, hogy tudjak én magam készíteni kereteket. Mivel így én döntöm el, hogy mekkorában szeretnék dolgozni, így nem vagyok kötve egy vásárolható, előre gyártott mérethez. Illetve szerintem az szintén jobb, ha a vászon alapozását az ember maga készíti. Egy nagyon szívó hatású alapon például teljesen másként viselkedik a festék.

M.E.: Előre megtervezed a színeket, vagy intuitív módon jönnek?
K.B.: A témaválasztástól függ, hogy éppen mi illik a képhez.
M.E.: Milyen más művészeti ágak vonzanak? Miben vagy otthon?
K.B.: Például a színjátszásban. Van egy színjátszó csoportom, több mint tíz éve, minden héten találkozunk, és színre viszünk különböző darabokat.
M.E.: Hol lehet titeket megnézni?
K.B.: Leginkább a Dózsa Művelődési Házban, de különböző fesztiválokon is fellépünk rendszeresen.
M.E.: Mely művészek hatottak rád leginkább?
K.B.: Például Csernus Tibor, Birkás Ákos. Mostanában foglalkoztat a minta használata, így Klimt, Matisse művészete kezdett el érdekelni.
M.E.: Milyen a kapcsolatod a galériákkal? Gondolkoztál már azon, hogy valahova szerződni kéne?
K.B.: Nemrégiben, az ArtFair alatt, gondolkodtam ilyesmin, illetve nézegettem, hogy milyen galériák vannak, de még nem éreztem úgy, hogy nekem kellene galériát keresni. Majd akkor szeretnék ezzel foglalkozni, ha lesz elegendő képem, hogy megmutassam magam.
M.E.: Mi az, ami még az elmondottakon kívül érdekel, amiből inspirációt merítesz?
K.B.: Például a fotózás: nagyon sokat szoktam fotózni... Mással komolyabban nem foglalkozom, igyekszem minél többet festeni, minél inkább ebben a témában gondolkodni.
M.E.: A felvételi jelentett számodra nehézséget?
K.B.: Kétszer próbáltam meg, másodjára vettek fel. Előtte Pécsre jártam festő szakra, és bár nem gondoltam azt semmivel sem rosszabbnak, de úgy hallottam, hogy átjelentkezni nem igazán lehet, nem nagyon veszik át az embereket, így ezt nem is próbáltam meg, hanem újra beadtam a jelentkezésem. Úgy voltam vele, ha felvesznek, akkor átjövök, ha pedig nem sikerül, akkor ott maradok.
M.E.: Köszönöm szépen a riportot.
Kusovszky Bea képei




