itt van távolság
eltartott kéz jelzi a határt
nincs átkelés
nem szivárog forgalom
a szavak bozótba akadnak
a konyhában ülsz
csempének szorítod hátad
ébren tart a hideg
elhagyott állomásra
emlékeztet a helyzet
a várakozás már-már komikus
gondolatok gurulnak át
árnyékaink kereszteződését figyelem
a ház előtti megállóban busz fékez
mozdulatlan vagy
de még se itt
képzeletben már a forgóban kapaszkodsz
az asztalon nyomokat hagyó teáscsészékben
állóvíz pocsolya
nem emeled szádhoz
félsz hogy megfulladsz ebben a tévképzetben
aztán már csak az oldódás jut eszembe
a kockacukor
valahogy ilyen egyszerűen
bontod meg a formát
és távozol