-Nem ébredtünk fel soha. Ez az érzés nem hagy nyugodni. Álmatlan forgok az ágyamban és mindenféle hajmeresztő képzetek sasszéznak a fejemben jobbra-balra.
Ki vagyok én?
Ki voltam ?

-Nem ébredtünk fel soha, hiszen nem is aludtunk el soha. Nem volt időnk ilyenekre, mert akkor és most egybeforrt  bennünk mindörökre  és mint a tejben a kevés kakaópor, úgy oldódnak a határok  semmivé....
-Amikor..
-De látom nem értesz...
-Nekem nem létezik idő, a tegnap és a holnap eggyé válik a szívemben és te bennem élsz...
-Látom még mindig nem világos...

A sötét szobában csak egy haldokló villanykörte okádott kevéske fényt a férfi arcába, de az is bőven elég volt ahhoz, hogy a tükörbe ájulva gyönyőrködhessen saját magában.