szent leszek mától
szent és hallgatag
szelíden fontos
mintha csak kabát
lennék egy pucér szóra dobva
most
ívelt homály lesz a lakhelyem
belőlem ívelt semmi boltozat
átrakott vágy a kandallóm
a falból
senkit se viszek semerre
folt az agy
bár
törölve rég
de mint a szégyen
látszom
bárhová is visz el a szavam

mától más lesz
fotelbe kenve
füsttel
átitatva
szívom el ha van
mi még bennem áldozatra képes
akár parányi lyuk
vagy tajgetosznyi hang
vagy semmi éppen
ahogy jön
kivárom
míg szentté ér bent
a nyáladzó hülye
kin átsuhog
mert így szép átsuhogva
egy üde angyal
vagy franc tudja miféle
kurvája a megváltatlan nincsnek
s ha szent leszek majd
leások bokáig
kihúzott foggal hajjal és körömmel
zúdítom magam
mintha csak egy kád víz
zúdulna át
és így bokáig érve
figyelem benne
hogy zuhanok térdre