Ebben a konyhában rend van, és mire felébredtek,
kész az ebéd. A szabályokat én találtam ki, és én vagyok,
aki be is tartja őket. A földre csak olyan szemetet
dobhatunk, amit megesznek a kutyák.

Be kell osztani, ki pakolja el a tányérokat, más
a kanalakat, ezekkel szoktatok játszani; keretbe
foglalva a vitrint, a szobát.

Néha vendég is jön. Egy kis izgalom. Kértem a múltkorit,
mutasson rajzot, vagy fotót. Az ölébe is ültem,
hogy kedvesebb legyen. Az arcodon, a szád mellett
akkor megfeszült egy ideg, vagy egy idegben a félelem.

Nagy képet vett elő, két kézzel adta át. Nézze hölgyem,
egy kis faluban hogy tartották sovány testükkel a falat,
mielőtt saját súlyától rájuk omlott volna. Megfeszítettem
a derekam, ne engedje el.

Körbeültük később a tálakat, nálunk az a szokás,
ha én találom ki az ételt, közösen adunk nevet neki.

Szeretitek ezt, mert meg lehet ismerkedni a szagával,
színével, mielőtt a gyomorba kerül. Én is szeretem:
ilyenkor csak azért figyeled a számat, mert beszélek vele.