Van-e "műfaji" fotózás?


(Holy Light)
 

 

Ivicsics Bálint beszélgetése Kiss Kerecsen Ferenc független filmessel a legújabb fotósorozatáról.

Ivicsics Bálint: Először is, mi a szériának a neve, amelyről most beszélünk?

Kiss Kerecsen Ferenc: A mostani szériának a neve a Budapesti gótika. De mivel alapvetően a sorozat a netre megy, egész konkrétan flickerre, és egyéb fotómegosztó szájtokra, ezért lett angol a cím: Budapest Gothic.

Ivicsics Bálint: Tehát ez ugye akkor a Walter Benjamin-i olvasatokra rímel teljesen, hogy már meg sincs a mű aurája, annyira se, hogy kézbe fogjuk, kinyomtatjuk, hanem abszolút interkommunikációs.

Kiss Kerecsen Ferenc: Pontosan. A filmmel nem tudom megcsinálni, hogy rövid idő alatt sok emberhez jusson el, mert általában megszállottja vagyok a dialógnak meg a narratívának, és itt már közbeszólnak a nyelvi korlátok. Legfeljebb Youtube-on, feliratozva lehet közzé tenni. Szóval a film valamilyen szinten nyelvi korlátok közé van szorítva.

Ivicsics Bálint: Aha, értem. Akkor ez viszont egy nagyon érdekes aspektus, hogy te azért is fotózol lényegében, mert ezzel kiküszöbölve a nyelvi formákat és a filmnél az időtartamot, ezeket könnyen és gyorsan, bárki számára megnézhető formában közreadod. Tehát ez a valóságból építkező képi nyelv gyakorlatilag.

Kiss Kerecsen Ferenc: Kulturális korlátok sincsenek...

Ivicsics Bálint: Igen, erre elsőre nem gondoltam…, ez egy nagyon jó megközelítés. Azon túl, hogy egyszerűbb, nem kellenek hozzá sokszor szereplők, kevésbé bonyolult elkészíteni, anyagilag kevesebbe kerül, de ha mindezt most leszámítjuk, szóval tegyük fel hogy ez nincs. Tegyük fel, hogy egy olyan világba kerülsz, ahol csettintesz, és megkapod a leggrandiózusabb filmet és egy fotósorozatot is ugyanannyi idő alatt. Ennek ellenére mi az, amiért azt mondanád valaminél, hogy ezt most fényképben fogom meg, és nem filmben.

Kiss Kerecsen Ferenc: Igen, mint mondtam, a filmnél nekem nagyon fontos a narratíva. Ha valamit meglátok, és nem tudom olyan tágabb keretbe foglalni, mint amit a filmnyelv megkövetel, akkor természetesen a fotót használom. A fotó sokkal önállóbb. Tehát sokkal kevésbé függ a kontextusától, a környező képek kontextusától, és még ha ezekről a szeriális sorozatokról beszélünk is, ott is maximum 7-8 kép van egy mappában, nem pedig nem tudom…, többezerszer 24, mint mondjuk egy filmben. Ott az idő múlása és a pillanat kontextusa sokkal hangsúlyosabban kiemelt.

Ivicsics Bálint: Világos. Szóval akkor, ha rátérünk erre a Budapesti gótika sorozatra, akkor ennél egy nagyon érdekes momentum van. Tehát, annak ellenére, hogy te azt mondod, hogy filmben igazából a narratívát szereted, a képeknek a szeriális narratíváját leszámítva − kérdés, hogy ez mennyire tekinthető ebben az esetben narratívának − egyáltalán nincsen narratívájuk. Viszont van egy nagyon érdekes vonásuk, ami már egyébként a nevükben is benne van, az hogy műfaji, tehát van egyfajta műfajiság bennük. Természetesen itt most nem a konvencionális, például téma szerinti fotóműfajokra gondolok, mint riportfotó, vagy természetfotó, stb…, hanem arra a műfajiságra, ami gótikus misztikaként, horrorként, vagy rémmeseként az irodalomban, majd később a filmben is megjelenik, gondoljunk csak az egyik legkorábbi közismert példára, a Nosferatura... Tehát gyakorlatilag ennek a tematikának az ikonográfiája ismerhető fel a képeken. Mit gondolsz erről, és ez menyire volt szándékos, amikor például kimentél az esti városba fotózni, és mennyiben alakult később, amikor az utómunkákat csináltad, és már láttad az elkészült képeket?

Kiss Kerecsen Ferenc: Igen! Ez leginkább a helyszínen múlik, ez ennek a konkrét sorozatnak az esetében a Budai várban. Ami már alapvetően felveti, amit te mondtál, ezt a horroros, gótikus, vámpírfilmes, nosferatus, azaz lényegében a misztikus tematikát. Tehát a helyszín, illetve még az időszak, amikor a fotózás történt, éjjel, a hosszú exponálási idővel, szintén ad a képeknek egy expresszív, nagyon alulexponált, sötét és nagyon erős hangulatvilágot. És erre még rájön az, ami azért a képeken nagyon hangsúlyosan ki van emelve, és egészen bizarr hatást kelt olykor. Ugyebár tél van, épp havazott, a hó pedig megül a fák ágain, és jobban visszaveri a fényt, mint az ágak maguk. Ez szintén egy nagyon bizarr, már-már ijesztő hatást is kiválthat. Tehát a helyszín és az időszak, mind a napszak és évszak, kongruens. Aztán lényeges az utómunka is, mert a színekbe elég erősen belenyúltam photoshop-pal, mivel az utcai lámpák túl magas kelvin fokú fényt árasztanak magukból. Én amúgysem szeretem a közvilágítást, nem tartom esztétikusnak. Ha például egy sima transzparens búrát raknának rá, az egy fokkal hidegebb fényt bocsátana ki, már az is jobb lenne. Na szóval a lényeg az, hogy a képek hőfokát, nagyon erősen lecsökkentettem, hogy korreláljon az évszakkal.

(Lamp)
 

Ivicsics Bálint: Tehát akkor megpróbáltad az úgymond talált, az évszakból adódó a priori elemeket, például azt, hogy a jég rá van fagyva a fára, utólag annyira felerősíteni, hogy a fának ezzel, akár egy ilyen szörnyszerű jelleget adj?

Kiss Kerecsen Ferenc: Igen. Ez például a Lamp című képen nagyon erősen látszik. Volt, aki azt mondta, hogy úgy tűnik, mintha a fa megpróbálná mintegy elragadni a lámpát.

Ivicsics Bálint: Igen, sokkal organikusabbá teszi, és kicsit kiszakítja a hagyományos jelentéskontextusból a fa jelleget. Még kicsit visszakanyarodva oda, hogy mennyire hiszel te ebben a műfaji fotózásban, tehát mi az, ami akár ebben a konkrét sorozatban átmenthető szerinted a filmes horror műfajból, és mennyire támaszkodnak ezek a képek az ilyen jellegű filmek ikonográfiájára? Hogy érzed, egyáltalán mennyire lehet olyasmiről beszélni, hogy klasszikus filmes műfajokat megidéző fotózás?

Kiss Kerecsen Ferenc: Azt azért hozzá kell tenni, hogy klasszikus filmeket megidéző fotózás, vagy műfaji fotózás, ezt most tőled hallottam először. Tehát ez azért mindenképpen egy érdekes kérdésfeltevés. Volt egy ismerősöm, akinek volt egy profi fotós ismerőse, és neki − igaz, nem közvetlenül − megmutattam a képeimet, amire ő ezen az ismerősön keresztül azt mondta…

Ivicsics Bálint: Ez mikor volt?

Kiss Kerecsen Ferenc: Ez nemrég volt. Konkrétan ezekre a képekre mondta, hogy azt kell megnézni, vagy eldönteni, hogy én a képeknek az esztétikumára megyek-e rá, vagy a mondanivalójára. És akkor itt azért visszadobnám a labdát, mert én azzal a szóval, hogy mondanivaló, mélységesen nem értek egyet. És csak, hogy a te kérdésedet tisztázzuk, te itt a képek esztétikájánál, a grafikus leképzésnél gondolsz műfaji fotózásra, hogy hogyan van bevilágítva, hogy milyenek a színek...

Ivicsics Bálint: Nem csak, hiszen ha meggondolod, hogy akár, amit mondtál a színekkel, vagy ha megnézzük például a szörnnyé váló fát, amiről beszéltünk, vagy a misztikus és magányos templomot, tehát ezekben mind visszaköszön a gótikus horrorok ikonográfiája.

Kiss Kerecsen Ferenc: Ez részben a helyszínválasztás függvénye, de ha ott meglátok valamit, és még ha meg is születik az agyamban egy ötlet, hogy na ezt akkor pontosan itt és itt, ebben és ebben a fényben fogom lefotózni, ezek tulajdonképpen improvizációk is a helyszínválasztáson felül. A helyszínválasztás teljesen tudatos és végiggondolt, de azon felül, hogy milyen jellegű ikonok vagy kompozíciók születnek, azt már akár improvizációknak is lehetne nevezni, ami valamilyen szinten intuitív és ösztönös.

Ivicsics Bálint: Még egy nagyon érdekes kérdést akarok feltenni. Mennyire érzed, hogy a képeknek a gótikus horror világa ezeken a toposzokon nyugszik, vagy a képek megpróbálják ezeket a gótikus ikonokat felülírni valamiféle irányban?

 

Kiss Kerecsen Ferenc: Hát látod, ez egy nagyon jó kérdés. :)

(Ghost Tower)
 

Ivicsics Bálint: Gondoljunk csak a Ghost Towerre, ahol hideg színek, éjszaka, gótikus ablak, misztikus egyedülálló torony, gyakorlatilag minden megvan, de egy elég szokatlan kompozícióban, megint csak a helyszínnek és egy ügyes optikai síknak és a keretnek a megválasztásával.

Kiss Kerecsen Ferenc: Hát ilyen tekintetben, valamilyen szinten, új jelentéspárhuzamokat fed fel azzal, hogy konkrétan a régi romjainak a keretében van az új. Ez is egy érdekes kérdés annak, aki elemezni szeretné a kép jelentésének a különböző síkjait, az esztétikai jellegeken felül. Talán ezt ahhoz tudnám hasonlítani, amit a zenében hangulatzenének neveznek. Nem tudom találkoztál-e már ezzel a kifejezéssel.

Ivicsics Bálint: Mondj egy példát. Klasszikus zenére gondolsz, vagy másra? Inkább mondj egy konkrét példát. Nem akarok mankót adni, kíváncsi vagyok, te mit nevezel meg hangulatzeneként.

Kiss Kerecsen Ferenc: Például a Radiohead-nek, hogy Thom Yorke-nál maradjunk, a melankólikusabb számai, mondjuk a Pyramid Song. Nem közvetlen jelentést, mondanivalót, hanem a zenei textúrán keresztül inkább csak egy hangulatot adnak át. És ezeknek a képeknek is ez a céljuk, semmi több. Hogy a nézőnek elsődlegesen egy hangulatot közvetítsenek, és minden más, például hogy ki szerint értelmezi át a hagyományos ikonográfiát, és ki szerint nem, már mind-mind olyan dolgok, amelyeknek a szemlélőben kell megszületniük. Mert ugyebár az egy dolog, hogy az alkotó milyen szándékkal alkotja meg a dolgokat. Lehet, hogy az nem úgy fog átjönni.

Ivicsics Bálint: Ja, :) itt már a posztstrukturalizmushoz és Derridához jutottunk a végére.

Kiss Kerecsen Ferenc: Igen, tehát úgy érzem, hogy fontos leszögezni, hogy a képeknek az a fő célja, hogy megidézzenek egy konkrét hangulatot, amely esetleg a többi művészeti ágban is megjelenik. Ez a gótika, illetve a horror ikonográfiája, illetve  annak a toposzai. Ezek alakítanak ki egy egységes hangulatot a nézőben, és ezt a hangulatot próbálja megidézni a kép.