Galicza Eszter:
Az unalom a kreativitás anyja
Rechnitzer Zsófia portréja
„Az unalom a kreativitás anyja” – mondta Ron Arad designer. A fenti állítást jól példázza Rechnitzer Zsófia fotós karrierje, ami a legkevésbé sem művészetnek indult. Az azóta bejárt út és eredmények ellenére e képek alkotója nem mint fotós definiálja magát, csupán intenzív és tudatosan művelt hobbiként tekint a dologra, művészeti manager szeretne lenni. Rendszeres munkái is ehhez kapcsolódnak: érettségi után háromnegyed évig volt asszisztens a Vam Design Centerben, jelenleg pedig a B55 Kortárs Művészeti Galériában van hasonló tevékenységi körben. E mellett szokott fényképezni, azonban előfordulnak pár hónapos kihagyások is. Rendszeresen rákényszeríti magát egy-egy intenzívebb fotózásra például a Mediawave keretein belül megrendezett Passport Controlokon, amiken viszont hat lóval sem lehet visszatartani.
Rechnitzer Zsófia győri illetőségű leányzó, ahol a Rómer ház – a Mediawave főhadiszállása – a gyűjtőhelye a művészetek iránt fogékony fiataloknak. Ebből a közegből nőtt ki gimnázium tájékán az az 5-6 fős társaság, akik az üresjáratokban délutánonként, házibuli előtt-után és közben fotóztak a maguk gyönyörűségére. Ennek a tevékenységnek adott otthont Zsé lakásában a lassanként stúdióvá alakuló pince, ahol nem csak a munka folyt, hanem ki is állították időnként az elkészült műveket.
Pár évvel később 2006-ban a Kocka Fiatal Tervezőművészek Egyesületéhez csatlakozott a brigád, így az eredetileg iparművész – designer csoportosulás bővült egy fiatalokból álló fotós – képzőművész vonallal is. Ugyan nem jellemző az egyesületre a túlzott aktivitás, de szerveznek kiállításokat - ha rendszertelenül is. Jelenleg Rechnitzer Zsófia és Andorka Gergő festőművész közös Input – Output című tárlata került megrendezésre a győri Városi Művészeti Múzeumban, ami a társadalom és az urbanizáció körébe vonható jelenségek vizsgálatát tűzte ki célul.
Zsé érdeklődésének középpontjában a terek állnak. Ezen belül ami leginkább izgatja, az az üresség, az emberek nyomai egy elhagyatott vagy még el sem készült helyen, és különösen az ipari környezet. Ezeket a témákat ötvözte elsősorban David Hockney illetve Hámos Gusztáv képalkotási technikáinak továbbgondolásával, így született a két sorozatnyi fotómontázs.
A fent említett kiállítás a képek továbbgondolása, a koncepció is hasonló: hogyan lehet nagy tereket összerakni, létrehozni, azonban itt a puzzle felülete nem maga a kép, hanem az egész tér válik azzá. A falak és a padló fóliával lett bevonva, erre készült el a tabló egy gyárról, hasonló töredezett szerkezettel, ami körülveszi a nézőt.
A másik irányt, amelyben Zsé tevékenykedik, magyar neoavantgarde művészek ihlették, név szerint Hajas Tibor, Vető János, Maurer Dóra. Ebben a valóságtól való elrugaszkodás az érdekes momentum, és annak különböző technikai megoldásai a legjellemzőbbek. Így készültek az önporték is, melyeken a hosszú expozíció alatti bemozdulás és a projektorral vetített képek hozzák létre a különös látványvilágot. A jövőt pedig – már ami a maga részéről a fényképezést illeti – Zsé a narratív megrendezett képekben látja.
„Az unalom a kreativitás anyja” – mondta Ron Arad designer. A fenti állítást jól példázza Rechnitzer Zsófia fotós karrierje, ami a legkevésbé sem művészetnek indult. Az azóta bejárt út és eredmények ellenére e képek alkotója nem mint fotós definiálja magát, csupán intenzív és tudatosan művelt hobbiként tekint a dologra, művészeti manager szeretne lenni. Rendszeres munkái is ehhez kapcsolódnak: érettségi után háromnegyed évig volt asszisztens a Vam Design Centerben, jelenleg pedig a B55 Kortárs Művészeti Galériában van hasonló tevékenységi körben. E mellett szokott fényképezni, azonban előfordulnak pár hónapos kihagyások is. Rendszeresen rákényszeríti magát egy-egy intenzívebb fotózásra például a Mediawave keretein belül megrendezett Passport Controlokon, amiken viszont hat lóval sem lehet visszatartani.
Rechnitzer Zsófia győri illetőségű leányzó, ahol a Rómer ház – a Mediawave főhadiszállása – a gyűjtőhelye a művészetek iránt fogékony fiataloknak. Ebből a közegből nőtt ki gimnázium tájékán az az 5-6 fős társaság, akik az üresjáratokban délutánonként, házibuli előtt-után és közben fotóztak a maguk gyönyörűségére. Ennek a tevékenységnek adott otthont Zsé lakásában a lassanként stúdióvá alakuló pince, ahol nem csak a munka folyt, hanem ki is állították időnként az elkészült műveket.
Pár évvel később 2006-ban a Kocka Fiatal Tervezőművészek Egyesületéhez csatlakozott a brigád, így az eredetileg iparművész – designer csoportosulás bővült egy fiatalokból álló fotós – képzőművész vonallal is. Ugyan nem jellemző az egyesületre a túlzott aktivitás, de szerveznek kiállításokat - ha rendszertelenül is. Jelenleg Rechnitzer Zsófia és Andorka Gergő festőművész közös Input – Output című tárlata került megrendezésre a győri Városi Művészeti Múzeumban, ami a társadalom és az urbanizáció körébe vonható jelenségek vizsgálatát tűzte ki célul.
Zsé érdeklődésének középpontjában a terek állnak. Ezen belül ami leginkább izgatja, az az üresség, az emberek nyomai egy elhagyatott vagy még el sem készült helyen, és különösen az ipari környezet. Ezeket a témákat ötvözte elsősorban David Hockney illetve Hámos Gusztáv képalkotási technikáinak továbbgondolásával, így született a két sorozatnyi fotómontázs.
A fent említett kiállítás a képek továbbgondolása, a koncepció is hasonló: hogyan lehet nagy tereket összerakni, létrehozni, azonban itt a puzzle felülete nem maga a kép, hanem az egész tér válik azzá. A falak és a padló fóliával lett bevonva, erre készült el a tabló egy gyárról, hasonló töredezett szerkezettel, ami körülveszi a nézőt.
A másik irányt, amelyben Zsé tevékenykedik, magyar neoavantgarde művészek ihlették, név szerint Hajas Tibor, Vető János, Maurer Dóra. Ebben a valóságtól való elrugaszkodás az érdekes momentum, és annak különböző technikai megoldásai a legjellemzőbbek. Így készültek az önporték is, melyeken a hosszú expozíció alatti bemozdulás és a projektorral vetített képek hozzák létre a különös látványvilágot. A jövőt pedig – már ami a maga részéről a fényképezést illeti – Zsé a narratív megrendezett képekben látja.