Az idő árkai rajzolják meg arcod,
szebben éltél vénemberként,
mint bárki más fiatalon –
töménytelen mennyiségű szesz
- whisky, bor (nem leszámítva a sört)
végtelen türelmet adott
a tiszta szemlélődésnek –
ha valami bajom van
vagy szarnak érzem magam,
az üres üvegek és
a világ minden szeszgőzös hányása
sugárként löki agyamba
életed kába gondolatláncát –
csak egy lepattant alkesz
részeg józansága
és a nyers élet bűze vagy,
mégis megemelem poharam
három cent tömény tisztelettel –
Tehát akkor igyunk
a jó öreg szikár Buk sörhasára!