Szerző adatlapja
|
Ivicsics Bálint
1985 Gödöllő-Budapest Életrajzi állomások, publikációk: Születtem Magyarországon (ahogy Cseh Tamás mondaná), Budapesten az Üllői úti 2-es klinikán 1985. május 12-én este 7 óra 25 perckor. Tanulmányaimat 5 évesen kezdtem el a Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola matematika tagozatán, majd az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium humán tagozatán folytattam. Jelenleg az ELTE film és magyar szakán tanulok. Ennyit azért, hogy eleget tegyek a hivatalos önéletrajz formaságainak. A továbbiakban, mivel most egy modern kulturális oldal, az Új lenyomat, film rovatának és műhelyének szerkesztőjeként kell deklarálnom magamat, (tehát én viszem a rovatokat, válogatom ki a felkerülő filmeket, moderálom a műhelyt és hozok létre szekciókat benne stb...) ezért az eddigi életutamnak ezen világhoz kapcsolódó aspektusaira koncentrálnék. Az ember többféle utólagos szinopszist gyárthat az addig történtekre, különféle, általa kiemelt motívumrendszer által generált olvasatokban tükrözheti magának vissza a múltját. Én most, ahogy itt ülök, és azt hiszem, már egy ideje, a befogadás, mint jelenség természetéhez való kutakodó vonzódásommal kövezném ki az életem kontra kultúra eddigi stációit. A filmekhez a rendezés gondolata vezetett el, aminek első megnyilvánulásai pár éves koromban voltak, amikor a nagymamámmal olyan kitalált dolgokat játszottam, amiben én voltam a kalandmester, és egyben vele együtt szereplő is, csak nem volt egy szabályrendszer, mint a mai szerepjátékokban. A filmekhez a horrorhoz való perverz vonzalmamból eredően, Hitchcock révén kerültem közel, kb. 9 évesen, aminek következtében, mint első, „öntudatlan” happeningem keretében, az egyik gyerekkori születésnapi bulimon levetítettem a haverjaimnak a Madarakat. Figyelve, hogy vajon hányan menekülnek át legózni a túlsó szobába (velem együtt), ahelyett, hogy a Foset Farm tulajdonosának sirályok által eltulajdonított szemébe nézzenek. 12 évesen láttam azt a filmet, ami először mozgatta meg azt az oldalamat, ami a művészethez való viszonyulásomban a legrelevánsabb. Ez a filmtörténet egyik legjobb és legelrontottabb spanyol remeke, az Andalúziai kutya. Elrontott, mivel távolról se sikerült a primer koncepciót érvényesíteniük az alkotóknak, hogy egy összefüggéstelen, megfejthetetlen filmet csináljanak, és legjobb, mivel azelőtt nem nagyon, és szerintem azután is, sokáig nem született ennyire szuggesztív, befogadáselméletileg izgalmas és határfeszegető film. Számomra talán a jó 10 évre rá született, Meshes of the Afternoon lesz majd ilyen még, de mindezek ellenére nem azért, mert valami nagy szürrealista lennék. Abszolút nem érdekelnek a tudattalan tudat folyamai, vagy az álmok filmre vitele, sokkal inkább a jel és jelentés kapcsolatok, amik a dolgok bizonyos attribútumait olyan sűrítetten foglalhatják magukba, hogy a megfejtésük révén a befogadónak tágulhat és mélyülhet a percepciója akár a mindennapokra nézve is. Persze ez így elég idealisztikusan hangzik egyelőre, de szerintem ennek az öntudatlan kifejezését hordozzák magukban ezek a korai, figyelemre méltó filmek. Ezt követtem, amikor 14 évesen egy iskolai táborban megcsináltam az első előadásomat, ami egy táncjátékszerű szimbolikus koreográfiával tűzdelt performance volt, ami folyton egy elvont, ideális esetben a befogadóban megteremtődő, fogalmi szintre referált. Hogy itt még nem voltam tudatos, azt az is bizonyítja, hogy kiálltam a végén, és elmagyaráztam az adott dolgok jelentését. Ennek pár évvel később egy kibővített formáját csináltam meg Szabadság hangjai címmel. Ekkor már nem álltam ki magyarázni. Gimnáziumban, főleg Wagnerhez való vonzódásom által ihletve, megírtam az 5 órás Vágy trilógiája című drámát, aminek eredeti koncepciójában egy nyelvi metaforák szintjén megvalósított leitmotiv rendszer szerepelt, és gondolatiságában rokon volt a schopenhaueri világtól való elfordulással. A végére aztán ebből egy elnyomók és elnyomottak küzdelme, és a múlttal való szembe nem nézésük által generált, isten nélküli jelképes világban játszódó darab lett, tele zenével, nagy monológokkal, és minden, mai szemmel nézve gyengébb részletével együtt, több katartikus pillanattal. Ami a filmeket illeti, kezdettől fogva volt több meg nem valósult ötletem, és végül, már az ELTÉN, 20, majd 21 évesen készítettem el első és azóta utolsó, három filmemet, amik Izland szonáta címen egy egészet képeznek. Ezek három különböző gyilkosság utáni, bűn és bűnhődés között vergődő tudat kivetüléseit jelenítik meg, olykor újszerű képmegoldásokkal és költőiséggel, valamint többszálú, helyenként kollázsszerű narratívával. A filmek végeredményben tudatosan konstruált jelhalmazoknak tekinthetők, amik sokféle értelmezésmezőt kívánnak megnyitni a befogadóban. Ám utólag visszanézve úgy érzem, hogy sok helyütt több az ösztönösség a filmekben, mint a tudatosság, ezért vannak nehezen dekódolható pontjaik, köszönhetően olykor a barokkosságnak, vagy a túlontúl szabadon hagyott hiátusoknak. Ezen hibáik miatt ezekre a munkákra inkább mint értékes vadhajtásokra gondolok, és következő filmemben már letisztultabb eszközökkel kívánok majd fellépni. Ez egy novellán alapul majd, de nem adaptáció lesz, hanem inkább az alapszituációnak egy következetesen végiggondolt befogadáskísérleti mechanizmusokkal és saját reflexiókkal átszőtt parafrázisa. FILMOGRÁFIA: - 2005 IZLAND SZONÁTA 1. TÉTEL - PIROSKA GYILKOSA (rövidfilm) rendező, vágó, főszereplő - 2006 IZLAND SZONÁTA 2. TÉTEL - GROTTA (rövidfilm) rendező, vágó, főszereplő - 2007 IZLAND SZONÁTA 3. TÉTEL - TALÁLKOZÁSOK (rövidfilm) rendező, vágó, szereplő - 2010 (előkészületben) AUREUM ROSARIUM (kísérleti melodráma) -2010 (előkészületben) ELHIBÁZTUK (videoklip szekvenciák) MÁS ELŐADÁSOK: - 2002 A SZABADÁSG HANGJAI (szimbolikus zenés performance) rendező, főszereplő - 2003 A VÁGY TRILÓGIÁJA első felének ősbemutatója, író, rendező, főszereplő (A Főhős) - 2007 WEÖRES SÁNDOR - HOLDBÉLI CSÓNAKOS rendező, szereplő (Paprika Jancsi) BIBLIOGRÁFIA: - 2004 A VÁGY TRILÓGIÁJA (dráma) |
 |
AlkotásokAlkotókép?Az elfelejtett ősforrás - Fejős Pál filmes pályaképe [2009. ősze]?Fejős Pál, életmű-trailer [2009. ősze] ?Erdély Miklós, életmű-trailer [2009. tavasza] ?Montázs-valóság, Erdély Miklós filmes pályaképe [2009. tavasza] ?Szoboszlay Péter, életmű-trailer [2008. tele] Videoportré?Műfajkeringő - portré a Kontraszt alkotójáról [2009. tavasza]?A vidék festői - portré a Határvidék alkotóiról [2008. tele] Elképzelések ?Van-e műfaji fotózás - interjú Kiss Kerecsen Ferenccel [2009. ősze] | |
